A futók nagy többségére igaz, hogy a kezdeti 4-5 km teljesítése után, ahogy telnek-múlnak a hetek, hónapok egyre kíváncsibbak és egy újabb cél elérésére ösztönzik őket. Mert a kíváncsiság táplálja azt a gondolatot, ami az első 5 km-es verseny után befészkeli magát a futó agyába és kérdések merülnek fel: vajon mi van 10 km-nél, vajon mi van a félmaraton után?
Mi is a nagy többségbe tartozunk és valami hasonló történt velünk is, amikor eldöntöttük bő két hónappal ezelőtt, hogy Sárváron a korábbi évek gyakorlatával szemben nem váltóban, hanem egyéniben nevezünk. Egyéniben a 6/12/24 órás futóversenyen. A fokozatosság elvét betartva azonban csak szépen, lassan, óvatosan haladva, így a 6 órás egyéni teljesítés volt a cél.
A verseny felnőtt korba lépett, 18. alkalommal rendezték meg a Nádasdy várat körbe ölelő utcákat részben vagy teljesen lezárva a 6/12/24 órás futóversenyt. Most is “csapattal” érkeztünk: segítőnk, frissítőnk, edzőnk Sándor Zsolt volt, akinek szintén ismerős volt ez a pálya, hisz korábban két alkalommal is a váltó tagja volt. Teljesíteni a távot azonban egyénileg kellett. Király Gábor, Horváth András és jómagam képviseltük az IPA Szombathelyi Szervezetét. Gábor már az elmúlt évben is a hat órás versenyszámban indult egyéniben, így számára a távolság növelése volt a cél, míg kettőnk számára valójában a verseny feladás nélküli teljesítése, lehetőség szerint végig futni és csak keveset sétálni. A feladat nagyon egyszerű, a várat körbe ölelő Várkerület utcáin és járdáin kialakított 1033,77 m hosszú hitelesített pályán, hat órán keresztül kell futni és így minél több kört megtenni.
Heteken át próbálgattuk a különböző frissítéseket és futottunk hosszabb, rövidebb távokat, így készülve a megmérettetésre. Az első három óra egész vidáman telt, átlagosan 5:45 perc/km körüli tempóval, beszélgetve róttuk a köröket. A maratoni távot már mindannyian többször is teljesítettük, így tisztában voltunk vele, hogy ha szerencsénk van, akkor valahol a 4 és 6 óra között érkezik a „kalapácsos ember”. Azon a szinten, ahol mi vagyunk és ilyen időtartamban ez elkerülhetetlen, a kérdés mindig csak az mennyire lehet rá felkészülni és milyen módon lehet megbirkózni vele és persze az is, hogy mekkorát tud ütni.
Megkíséreltük a tápanyag bevitelt optimalizálni és tényleges frissítési tervet követve kaptuk Zsolttól a meghatározott időben a rizsgolyókat, géleket, mogyorót, perecet és egyéb nyalánkságokat. Nem csupán az izmok fáradása, hanem izomgörcsök is csökkentették a tempót; valahol négy és fél óra után már mindannyian megküzdöttünk egy kis gyomor fájdalommal és a dehidratáltság érzésével is. Már nem beszélgettünk. Csak a tapasztaltabb, több 12 és 24 h-ás versenyt teljesítők rótták ugyanolyan tempóban a köröket. Mindannyian megtaláltuk a módját, hogy az egy vagy két holtponton átlendüljünk. Megküzdöttünk a „démonjainkkal” és teljesítettük a versenyt. Csupán a frissítésekre megállva, folyamatosan futottunk hat órán át.
50 km fölé jutottunk mindannyian, Király Gábor 59.722,  Horváth András 51.826, és én 57.914 m-t futottunk. Korosztályában Király Gábor a harmadikként végzett, míg András a 6. én pedig az 5. helyen végeztem.
„Minden csak most kezdődik el”? Mert a kérdések már bennünk motoszkálnak. Vajon mi van hat óra után, milyen érzés lehet 60 km felett?

Nagy Tibor

A képgalériát ide kattintva nézheted meg!