2015. augusztus 15-én, szombaton egy éjszakai futóversenyen vettem részt Bagoly futás néven Kőszegen a Szabó-hegyen. A versenyen két távon 15 és 8 km-n nagyrészt erdei utakon kellett futni, a rajtnak és célnak is helyet adó álló Chernel Síháztól és vissza.

Nem igazán kedvezett az augusztus közepe a versenynek, mivel elég kevesen jelentkeztek. Lehet, hogy a nyári főszezon lehetett a gyér érdeklődés oka, de az IPA Szombathelyi Szervezetéből is csak egyedül tudtam nevezni.

Az éjszaka augusztusban 21 órakor a teljes sötétséget jelentette, így már este hét óra magasságában a 89-s útra fordultam, hogy még időben, világosban vagy maximum szürkületben érkezzek a rajthoz. Borongós, kissé szeles időben, pirosra festette a lenyugvó nap az eget a hegy felett. Nem volt túl bíztató, de visszafordulni már nem lehetett neveztem, gyakoroltam, felkészültem, így irány a hegy lába. Sorkatonaként több mint húsz évvel ezelőtt futottam utoljára sötétben, így az összes fejlámpát összeszedtem az indulás előtt egy héttel és a Parkerdei Büfé felé vezető erdei ösvényen gyakorolgattam. Sok-sok tanácsot is kaptam tájfutóktól, de a legfontosabb azt gondolom a közvetlen tapasztalat.

Fejlámpával futni elég érdekes dolog. Aszfalton, sima terepen a beszűrődő közvilágítás mellett próbáltam először, majd következtek az erdős részek, és ezután a szűk ösvények. A dolog nehézségét számomra az adta, hogy a fénycsóva azt a területet világítja meg ahová majd 2-3 másodperc múlva lépni fog az ember. Elég nagy koncentrációt igényel, és mivel még nem volt elég tapasztalatom ezért a 8 km-s távot jelöltem meg a nevezés során.

Pontosan 21.00 órakor megszólalt a duda amely rajt idejét jelezte és együtt indult el a 31 fős mezőny. Három kilométer jó minőségű új aszfalton melegítettük be magunkat, majd ezt követően élesen jobbra egy szűk erdei ösvényen kaptatunk felfelé a sötét erdőbe. Csak az ösvényt kellett követni és azokat a fényvisszaverős szalagokat melyeket a szervezők gondosan helyeztek el az út mindkét oldalán a fákon. Ez nagyon megnyugtatott, mivel ezen a ponton már eléggé szétszakadozott a mezőny és előttem és mögöttem is csak fénycsóvákat láttam 50-60 méterre, körülöttem csak a fák az éjszakai erdő a vad természet volt. Az eltévedés lehetősége kizárva. Közben a szél is feltámadt, és ami kellemes meglepetést okozott számomra a hűvös szellő, nagyon jól esett az emelkedőkön. Lehet, hogy ezután csak éjjel futok? :-) Közben azért tapsoltam is egy keveset, de nem azért, hogy teljesítményemet jutalmazzam ily módon, hanem, hogy a pálya kijelölését és a versenyt igazán figyelembe nem vevő vadakat elriasszam. Igaz ekkor már páran előttem jártak és a csörtetésünk és zihálásunk valószínű elriasztotta őket, mert sem én, sem más nem találkozott egy vaddal sem. Most belegondolva lehet, hogy az elsőnek a legnehezebb? Nem is tudom, akarok-e első lenni.:) Ezen azonban nem kell gondolkodnom, mivel a fiatalabb korosztály szinte repesztett a pályán és nagyon jó időket mentek. 50:15-s idővel érkeztem meg hatodikként, ami egyben azt is jelentette, hogy korcsoportomban a másodikként egy fából készült, festett ezüst baglyos éremmel lettem gazdagabb.

No meg rengeteg élménnyel és tapasztalattal, ami arra ösztökél, hogy jövőre a hosszabb távon induljak. És erre buzdítóm a kedves sportszerető - talán futó - olvasót is, aki idáig eljutott, hogy ez egy olyan verseny, amit ki kell próbálnia.

Nagy Tibor

Nézd meg a képeket!