IPA Szombathelyi Szervezet

9701 Szombathely,
Pf. 325.

Keszthelyi triatlon

2017. június 10., 09:00
Emberes feladat - 113 km úszva, kerékpáron, futva. Teljesítve!

Az elmúlt években több rövidebb távú triatlon versenyen is részt vettünk. Csapatban indultunk a Szajki-tavak triatlon versenyen és a Vasi Vasemberen is, mindenhol a dobogóra állhatunk. A fejlődés azonban nem állhat meg és ez idén a távok tekintetében mutatkozott meg. A sárvári 12 órás futóverseny is egy ilyen volt, és már egy őszi maratonra, valamint a nagyatádi hosszútávú triatlonra is neveztünk, de amikor tavaly ősszel a versenynaptárat terveztük a keszthelyi féltávú triatlon versenyt az egyik fő állomásnak jelöltük meg.
Az 1900 méter úszásból 90 km kerékpározásból és 21 km futásból álló verseny egyéni teljesítése volt a cél. Király Gáborral 2016. novemberében neveztünk a versenyre, ezt követően  rendszeres úszásokkal és futásokkal készültünk. A jó idő beköszöntével pedig a kerékpárok is előkerültek. Fogytak a napok, hetek és így érkezett el június 10-e. Szombat reggel 7 óráig kellett a depóban elhelyezni a kerékpárt és minden más felszerelést, ami a futáshoz szükséges.
Az ötödik ilyen versenyt rendezték Keszthelyen és a kivitelezés folyamatosan fejlődött. Profi versenyekről átvett zsákos rendszert vezettek be, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy BIKE feliratú zsákba kerül a sisak, szemüveg, ruha és minden egyéb ami a bringázáshoz kell. Ezt a zsákot az úszás végén veszi fel a versenyző és viszi az öltöző sátorba, ott az úszósapkát, szemüveget, neoprént beleteszi, majd a segítők azt egy konténerbe helyezik. Természetesen minden névvel és rajtszámmal van ellátva. A versenyző továbbszalad a kerékpárjáért és a depó másik oldalán már neki is vághat a 90 km-nek. Onnan visszatérve a másik oldalon egy RUN feliratú zsákot kapunk majd, abban a futócipő, mez, nadrág, sapka felvételét követően kezdődhet az utolsó szakasz, a félmaraton.
No de nem szaladjunk ennyire előre! Ezt a depózást reggel 7:00-ig be kellett befejezni, ezt követően már a depóba nem léphetett be versenyző. A keszthelyi strand homokos partján sorakoztak a versenyzők, hogy a szél korbácsolta Balaton vizébe vessék magukat. 18 ország triatlétái, 20 elit és 100-150 igazolt versenyző mellett lelkes amatőrök százai, összesen 850-en helyezték fel az időmérő chipeket a bokájukra és jelölték meg vádlijukat rajtszám tetoválással. A sorszámozott „háziőrizetesek” sajnos csak a módosított uszópályát használhatták, mivel Keszthely térségében ekkor már első fokú viharjelzés volt érvényben. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a strand területét nem lehet elhagyni, csak azon belül lehet úszni. Így is tettünk. A startpisztoly eldördült és szó szerint a vízbe szaladtunk. Úszásról az első 60-70 méteren szó sem volt, csak futás, majd amikor a víz már derékig ért, akkor kezdett el mindenki tempózni. Szándékosan az utolsó sorokból indultunk, hiszen rajtunk kívül nem sokan voltak, akik neoprén nélkül úsztak, gondoltuk gyorsabbak is lesznek, de ez nem így volt. Az első 450 méterre lévő bójáig nagy volt a tülekedés, gyors és mellúszások kombinációjára került sor. Az egy órás szintidőt mind a ketten teljesítettük, a tervezett 45 és 50 perc alatt sikerült a közel 2000 métert teljesíteni. Irány a BIKE zsákos állvány, majd az öltözősátor, ahol sisakot, szemüveget és cipőt vettünk a bringázáshoz. A segítők elvették a zsákot, amibe az úszósapka és a szemüveg került, majd egy kicsit még mindig szédelegve szaladtunk a szivacsszőnyegen át a bringánkhoz. A szőnyegre számokat nyomtattak 50-esével, így én a 700-ast kerestem; én onnan tudtam, hogy balra a 11. lesz az enyém. Bringa kikap, futás tovább a depó másik oldaláig majd ott a kapun át már nyeregbe lehetett pattanni és hajtani. A városban nem sokáig haladtunk, gyorsan a Festetics György utcára kanyarodtunk – amely a déli part felé vezet –, és az árnyat adó fasor alatt repesztettünk a 76-os út felé, hogy arra rákanyarodva majd a szembeszéllel küzdjünk. Így érkeztünk Keszthely nyugati oldalához, majd onnan Alsópáhok és Hévíz melletti elkerülőn Zalacsány felé vettük az irányt. Aki már járt ezen az új úton, tudja milyen jó minőségű, de akkor arra is emlékszik, hogy azon kisebb „dombocskákat” alakítottak ki, melyeken azért nem volt olyan egyszerű feljutni. Pörgettük a pedálokat, de gondosan figyelve a pulzust, nehogy „elszálljon” hisz a 90 km után még egy félmaratont is le kell futni. Zalacsány volt a fordítók központja, ugyanis innen először Zalaszentgrót felé kellett egy 15 km-es ágat letekerni, majd visszatérve a fordítóba Nagykapornak előtt fordultunk 10 km után, majd újra Keszthely felé vettük az irányt.  Közben a hűsítő eső is megérkezett, így az addig megszáradt ruha újra vizes lett. Így érkeztünk vissza Keszthelyre a depóba, újra csak a szintidőn belül, a saját magunk által is megjelölt 3 óra 15 perc körüli időben, de bőven a négy órás szinten belül. Bringa vissza az állványba, majd futás a RUN feliratos állványhoz, ahol a segítők már le is akasztották a zsákot és a kezünkbe nyomták. A vizes ruhát lerángatva száraz futópóló és nadrág kifejezetten jó komfortot adott, így vágtunk neki a futópályának. A négy körös pályát remek érzékkel jelölték ki. Volt benne lejtő, emelkedő, tűző nap és árnyék. Csak erőt és kitartást kellett a pályára vinni semmi mást, a teljes frissítésről és még a szurkolásról is gondoskodtak a szervezők. Az Erzsébet királyné úton a Fő tér előtti emelkedőn fiatalok csoportja síppal, dobbal olyan szurkolást csinált, hogy azt hittem a tour de france-on vagyok. Csodálatos érzés volt, mind a négy körben adott annyi pluszt, hogy a Fő téren át a Festetics kastély gyönyörű parkjába kapaszkodjunk. Ott egy rövid kört megtéve a Helikon park árnyas sétányát koptatva szaladtunk vissza mólóra, hogy egy újabb kört kezdjünk. Az utolsó kör végén, a mólón egy csillagkapun át érkeztünk a célba 6 óra 6 perc és 6 óra 16 perces eredményekkel melyek szintén a terveink szerint alakultak. Azt gondolom az első fél távon ez nem is olyan rossz. Az első ilyen hosszú versenyünk volt, melyen öt óránál hosszabban kellett a mozgást folyamatosan fenntartani és közben a pulzusra figyelni, és ami a legfontosabb „okosan„ frissíteni, se sokat, se keveset.
Újabb élményekkel és érzésekkel lettünk gazdagabbak, voltak holtpontok is, melyeken sikerült túljutni. Szenvedős szakaszok, de ezekért a csillag alatti átfutás, a célba érkezés örömteli pillanata kárpótolt. Elindultunk egy úton, ahol az Út maga a cél.

Nagy Tibor

KÉPEK!




Megosztás
« Vissza az előző oldalra!


IPA Szombathelyi Szervezet - Magyar