Rém a parkban

Csupán pár nap telt el a pünkösdi ünnepek óta és június 15-én ismét Keszthely városát látogattuk meg. Most azonban csak késő délután érkeztünk az idén hatodik alkalommal 575 Sunset Run néven szervezett futóversenyre, melynek ismét a Balaton „fővárosa” adott otthont. Korábban már vettem részt éjszakai futóversenyen, ami a Bagoly futás volt, de az teljes sötétségben zajlott a Kőszegi-hegységben. Ez egy kicsit más volt.
Azok, akik a korábbi években indultak már az I love Balaton Éjszakai Futáson azt mesélték, hogy ennek a versenynek igazán különleges hangulata van. És igazuk lett. Mindjárt a legnagyobb távra neveztünk és Sándor Zsolttal ketten öltöttük magunkra az IPA Szombathelyi Szervezet futómezét. 14 km volt a táv, ami annyit jelentett, hogy a kikötő melletti Csík Ferenc sétányról kétszer kellett a kastélyparkba felfutni és a végén, már az éjszakai sötétségben a célba érni, a tó partján. A parkolókban mindenfelé futókat láttunk, akik öltöztek-készültek és lassan mindenki a rajt helyére indult. Este nyolc órakor érkeztünk a rajtkapu mögötti területre és lassan melegítettünk, majd azon kaptuk magunkat, hogy már nem nagyon van helyünk, a sok-sok szálingózó futó megtöltötte az útszakaszt. Hátranézve alig lehetett látni a végét. Angyalok, ördögök és supermanek érkeztek, akik jópofa jelmezben sorakoztak a naplementében. A lebukó nap utolsó sugarában indultunk a csodálatos balatoni levegőben, több száz másik futóval együtt. A mezőny elejére álltunk és a tervezett 4:50 perc/km-es tempóval indultunk. Az útvonal idén lett 14 km-es, ezért a város Libás nevű városrészébe kanyargott a futók kígyózó sora, hogy ott tegye meg azt a plusz két kilométert, amivel így egy „ötös kastélykör” hét kilométeresre bővült. Minden emelkedős utcácskát megtaláltak a szervezők, hogy azokon először fel-, majd lefutva a Helikon parkon át a már megvilágított kastélyparkba érkezzünk. A békés hangulatot árasztó, nyugtatóan megvilágított kastélypark lágyan simogató csendjét törte meg a futók lihegése és érkeztek még több százan, hogy alig elérve a belváros legmagasabb pontját, újra elinduljanak a lejtőn bele a sötétségbe. A kör vége ugyanis a Helikon park kellős közepén vezetett át, ami néhány szakaszon teljesen sötét. A nap sárga fényét utánzó kandeláberek próbálták meg a százéves fák lehajló ágai közt az utat megvilágítani, de csak félhomályt sikerült teremteniük. Talán itt kellett volna találkozni azzal a szőrős, villogó tekintetű rémmel, akinek a portréja a befutóérmet díszíti. Szerencsére ez nem történt meg, mind a ketten célba érkeztünk és még egy ötletesen megtervezett befutóéremmel is gazdagabbak lettünk.
Hatszányolcvanketten álltak ott a rajtnál, amiből 408-an a 14 km-es távon indultak. 1:10:06-os és 1:16:58-s időkkel érkeztünk a célba így abszolútban Zsolt a 92., míg én 45. helyen végeztem. Jövőre újra ott leszünk.

Nagy Tibor

A képgalériát ide kattintva nézheted meg!