IPA Szombathelyi Szervezet

9701 Szombathely,
Pf. 325.

Vadker major terepfutás

2017. március 05., 10:00
Gyönyörű tavaszi táj, terep, no meg futók

Ha valaki eddig nem tudta volna, hogy miként lehet büntetlenül, hóvirággal fedett ösvényen átszaladni annak eláruljuk a helyet, de az alkalomra egy évet kell várnia.
Egy új sorozat indult idén régiónkban, mely a Pannon Terepfutó Sorozat nevet viseli. A Káldi Természetjáró és Tájékozódási Futó Sportegyesület immár ötödik alkalommal szervezte meg Sárvár zöldövezetében, a Rába partján vadregényes környezetben amatőr futóknak a Vadkert Kupáért kiírt versenyét. 5, 10 és 21 km-s távokon járhattuk, futhattuk körbe ezt a csodálatos környéket. Kovács J. Tibor az 5 km-en korosztályában a második helyen végzett, míg én Király Gáborral a 21 km-s távon próbálkoztunk jóval kevesebb sikerrel.
A versenyközpont idén is a Vadkert Major volt, ami talán megér egy pár történelmi gondolatot. Első írásos említése a Nádasdiak idejére datálható, mikor már fővadász felügyelte ezt a területet, ahol a darvak, szarvasok, őzek, dámvadak voltak az állomány fő része, de a vidra, a hód, a nyúl és a vadkecske is megtalálható volt. A 19. század fordulóján a magyar főnemesi családok tartották itt lovaikat, majd 1803-ban alapította meg a mai ménes elődjét  IV. Ferenc modenai herceg, kinek örököse Lajos bajor királyi főherceg tette teljessé és építette fel a majorsági épületegyüttest a 19. század második felében.
Ez az épületegyüttes köti össze a múltat a jelennel, de már részben más formában, mivel jelenleg a Magtár, a Csikósház és a Vadászlak mára már a szállóvendégeket várja, akik akár lehetnek grófok vagy királyok. Ehhez kapcsolódik a békés környezet, amely a fotóst és a festőt is csalogatja. A hajnali felszálló párán át lovakat látni a mezőn és csak horkantásuk zavarja meg a reggeli madárcsicsergést. Minden békés, mintha nem is egy város szélén lennénk. A szervezők ezt a miliőt töltötték meg új tartalommal a 21. századi ember, az amatőr sportolók és a természetet kedvelők számára, mikor a Vadkert Majort választották kiindulópontnak.
Itt volt a rajt és a cél is, majd az útvonal a Rába menti ártéri erdőben folytatódott a gáton át a Kiránduló erdőben. A Csónakázó-tavat megkerülve a 10 km-es kör a Sárvári Gyógy-és Termálfürdő ún. nyári bejáratánál ért véget. Az ártéri részek még éppen csak felébredtek a téli fagyos álomból. A természet még szinte érintetlen, csak az ösvények vannak egy kicsit megtisztítva a kisebb ágaktól, de a keresztbe dőlt fák jelzik, hogy a szél és a fagy itt is dolgozott. De már felébredt a táj és a nyíló virágok jelzik a tavasz beköszöntét. Az árnyékos részeken hóvirág szőnyeg fogadta az elsőként startoló félmaratoni futókat. A mezőny elején haladva szinte sokkolt a látvány minket, mert erre szinte senki sem számított. Próbáltuk átlépni, kikerülni, de erre nem volt lehetőség. Áldozatul esett a futók tömegének. A tavasz megjelenését, a jó idő érkezését hirdették, tiszta fehér szirmaikkal vidámságot, reményt csempésztek a lassan múló, sötét télvégi napokba. Igaz, átszaladtunk rajta, de egyet sem téptünk le, csak a látványt, annak emlékét hoztuk magunkkal. Sokat nem szomorkodtunk, mivel a 38 fokos gyógyvizes medencék már vártak minket, hogy az elfáradt izmokat regenerálják és testileg is feltöltődjünk.

Nagy Tibor

KÉPEK!




Megosztás
« Vissza az előző oldalra!


IPA Szombathelyi Szervezet - Magyar